2015. április 25., szombat

Szánom-bánom........

..., hogy rég nem írtam ide. Bevallom, nagyon vacilláltam, hogy írjak-e még egyáltalán, vagy hogy tegyem zárttá a blogot, ilyenekről agyaltam, na. Mert mióta mindenki itthon tanul, merőben megváltozott minden. Nekünk jobb, sokkal-sokkal. De tudom, hogy vannak, akiknek bicskanyitogató lenne, ha megírom, hogyan telnek a napjaink. És nem akarok megbotránkoztatni senkit, ellenségeket gyűjteni meg végképp. Bár felületes olvasónak úgy tűnik, nincs itt semmi baj, még hozzászólást se szoktam nagyon kapni, nemhogy negatív kritikát... 
Aztán kaptam egy-két bíztató szót, sőt, egyre több emberről derül ki, hogy ez a blog (is) segített neki elgondolkodni, lépéseket tenni, váltani. Szóval egyelőre maradok így :) akinek meg nem tetszik, fogja be a szemét ;)

Mióta mindenki itthon tanul, minden másképp zajlik. Nagyokat alszunk, mert éveket kell bepótolnunk, és mert a gyerekek zöme abban a korban van, amikor ez elsődleges szükséglet. A kamaszok este nem tudnak időben elaludni, sokáig olvasnak, vagy a két naggyal megnézünk valami jó filmet, reggel pedig nem hajt a tatár, ráérünk nyolc körül kelni, kényelmesen reggelizni. Tegnap jöttem rá, hogy igazából én alszom a legtöbbet.... sokszor miattam csúszik a reggeli :) 

Van heti tervünk, amit minden hét elején kiteszünk. Ebben vannak állandó programok, mint zeneórák,  összejövetelek, közös tanulások, heti három futás. És beírjuk az aktuális kirándulásokat, családi programokat, eseményeket. Így mindenki láthatja, nincs kifogás, nincs sumákolás :)




Mikor úgy döntöttünk, hogy mindenki itthonmarad, meghatároztuk, mi a célunk: azt akarjuk, hogy családként, együtt és Istennel éljünk, minél több időt töltve közös tevékenységekkel, mert az iskola szétszakított minket. Isten ezt kérte a szülőktől, sőt, parancsolta nekik:
"Legyenek ezek a szavak, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben; vésd ezeket fiaid elméjébe, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel és amikor felkelsz." (5Mózes 6:6,7)
Hogyan tehetjük ezt meg, ha a gyerekek napi nyolc órát az iskolában vannak?! Ha ebben az időben merőben más irányba terelik őket? Ha nem látják a példánkat, hogy mi szülők hogyan viselkedünk mindenféle helyzetekben? Ha mi sem látjuk őket, hogyan reagálnak le egy nehéz helyzetet? Ha alig jut idő beszélgetésre, összebújásra, közös Bibliaolvasásra? 

Mióta itthon tanulnak, sokkal jobb a kapcsolatuk a gyerekeknek egymással is és apával-anyával is. Van idő együtt lenni és van idő elvonulni kicsit. Van mód sokat nevetni és bátran vállalhatjuk a könnyeket is. Van időnk együtt főzni, takarítani, házimunkát tanulni, és van időnk olvasni, pihenni. Van idő kirándulni, világot látni, és van idő szeretteinket látogatni, új barátokat szerezni. 
(Prédikátor 3)