2015. február 6., péntek

Nagyokkal otthon

Tegnap egy szintén otthon tanító anyukával arról beszélgettünk, hogy az internet nagy segítség, sok jó ötletet talál az ember, ha tanítani szeretne, csak éppen kb tíz-tizenegy éves korig bezárólag. Püff. Cuki feladatok, lapozók, vagdosni, ragasztani, színezni, játszani, hajtogatni, sok-sok ösztönzés, de a kamaszainkat már nem ültethetjük le ezzel :) Jó, persze, ők is szeretnek játszani, de azért ezt már nehezebb bevállalni....
Akkor hogyan lehet egy hullámzó kedélyű, önmagát kereső, útkereső nagylányt vagy nagyfiút segíteni a tanulásban? Mit tanuljon és hogyan? Mennyit és mikor?
Ezeken gondolkodtam én is a napokban, főleg azon, hogyan segítsek nekik közeledni Istenhez. Nem részletezem, kinek éppen milyen gondolatai vannak a három nagyobb gyerekem közül, mert ez nagyon belső dolog..... De mindannyian tudjuk, emlékezünk még, milyenek voltunk mi kamaszkorunkban, mennyit változtunk napról napra, formálódtunk jó és rossz irányokba is. Ne is felejtsd el ezeket az érzéseket, ha gyermekeid vannak....
Általánosságban elmondhatjuk, hogy ez a folyamatos útkeresés is változik napról napra, hétről hétre, és ha mi, szülők nem mutatunk utat, akkor gondoskodni fog róla más, hogy segítsen kitölteni az űrt, és szinte biztos, hogy nem olyan személy, aki ugyanúgy gondolkodik erről, mint mi. Nem hanyagolhatjuk hát el a gyermekeinkkel való tanulást, akár Istenről van szó, akár erkölcsökről, ha nem akarjuk, hogy a világot kövessék.
Persze itt jön a nehézség, a kiinduló kérdés: egy kamasszal hogyan??? Egyértelmű, hogy a tanulásról nem klasszikus értelemben kell gondolkodnunk, sokkal inkább együttgondolkodásként, utazásként, beszélgetésként. Ha a szívüket szeretnénk elérni, ne papoljunk, hanem kérdezzünk. Ezt mindenki saját gyerekére tudja személyreszabottan alkalmazni, nekem is egyik gyerekem nyílt és szeret kitárulkozni, másikkal tapintatosabbnak kell lennem. És a hittel kapcsolatos dolgok még kényesebb területre visznek, nagyon nagyon szeretettelinek kell lennünk...



Na egyelőre ennyi elég, nem akarok okoskodni, én is csak tanulom az anyaságot, örökké tanulni fogom.
Nagyon sokat segítenek nekem a jw.org honlapon is megtalálható, olvasható, hallgatható, letölthető kiadványok, feladatok, filmek.  A kicsikkel rendszeresen töltünk le feladatokat, mutattam múltkor is nektek egyet.
Ám ez nem olyan, mint a blogok, itt a kamaszok is találnak maguknakvalót: filmek, riportok, rajztábla, cikkek, feladatok.... Mind olyan témában, ami foglalkoztat egy mai tizenévest. És sok olyan témában, amitől egy szülő cidrizik, ha felmerül :)
A gyerekeim sokszor olvassák ezeket, kutatnak, raktároznak. Jókat szoktunk beszélgetni egy-egy cikk kapcsán.
Ám most, hogy sok időnk szabadult fel, arra gondoltam, miért ne használhatnánk úgy ezeket az anyagokat, mint egy tantárgyat? Hetente legalább egy témakört fogunk mostantól körüljárni, méghozzá önálló munka keretében, közben jegyzeteket készítenek, majd egy határidőn belül beszámolnak róla. Nyitottak egy-egy füzetet, amibe az összefoglalókat és jegyzeteiket írják, én megkapom és átnézem, majd összeülünk és megbeszéljük.
Egyelőre ez a terv, majd időközben úgyis alakul és változik az igényeknek megfelelően. Ez most azért látszik jónak, mert nem kell nagyon kitárulkoznia annak, aki nem akar megnyílni, viszont egymást hallgatva talán mégis arra éreznek késztetést, hogy beszéljenek az érzéseikről...
Itt találsz te is konkrét témákhoz feladatlapokat, ha ötletet keresel:
http://www.jw.org/hu/bibliai-tanitasok/csalad/tizenevesek/bibliai-tanitasokrol-fiataloknak/igazsag-istenrol-1-resz/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése